Gyulafehérvárott rendezték meg a XXIV. Földmérő Találkozót szeptember 21. és 24. között, ahol a Lechner Tudásközpont képviseletében 5 témában 6 előadó is felszólalt.
Gyulafehérváron, Erdély történelmi fővárosában rendezték meg a XXIV. Földmérő Találkozót szeptember 21-24-én, melyen államhatárügyi, ingatlan-nyilvántartási, geodéziai, geoinformatikai és térképészeti tárgyú előadásokkal a Lechner Tudásközpont munkatársai is megjelentek az előadók között.
Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Földmérő Szakosztálya által már csaknem negyedszázada megrendezett szakmai találkozó célja, a bel- és külföldi szakemberek és intézmények közötti kapcsolatok kialakítására és fejlesztésére mellett, hogy a geodéziai szakemberek beszélgessenek és tapasztalatot cseréljenek a tudományos, informatikai és technológiai újdonságok munkájukba való beépítéséről, ennek lehetőségeiről, módszereiről és szükségességéről.
A Lechner Tudásközpont szakemberei közül elsőként Némethné Meier Éva ügyélszolgálat vezető és Kovács Iván geoinformatikai osztályvezető beszéltek a Lechnerben elérhető geoinformatikai szolgáltatásokról. Bemutatták a Lechner Ingatlan-nyilvántartási és Geodéziai Igazgatósága által szolgáltatott téradatokat és forgalmazási módjaik változását az elmúlt évek viszonylatában. Elmondták, milyen elvek mentén állnak elő újdonságokkal, újdonságaink előállításának elveit, felhasználási területeit és műszaki paramétereit a műszaki aranykorona érték számításának vonatkozásában. Bemutatták a Nemzeti Térinformatikai Alaptérkép (NTA) felhasználási módjait is.
Csorba Kristóf geodéziai vezető szakértő Áporka község térképfelújításának I. üteméről számolt be. A térképfelújítási projekt célja egy olyan korábbiaknál költséghatékonyabb és pontosabb felmérési módszer létrehozása, amely hozzájárul a települések ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisainak átalakításához, felújításához, pontosításához. Erre a Földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvény 7. § (2) bekezdése szerint van szükség, amely kimondja, hogy „A meglévő állami térképi adatbázisokat folyamatosan fel kell újítani, a fel nem újítható térképi adatbázisok helyett újakat kell készíteni.” A kiválasztott munkaterület Áporka település belterülete. Azért éppen Áporka, mert a település hatályos ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisa a korábbi nagyon elavult analóg térkép digitalizálásával készült, amelynek pontossági követelményei nem felelnek meg napjaink követelményeinek. Az adatgyűjtés kétféle technológiai eljárással valósul meg, légi távérzékeléssel és földi felméréssel. Mostanra megtörtént a terepi mérések első üteme, a mérések kiértékelése és az eredmények feldolgozása folyamatban van. Ez a projekt a térképészet szakmai irányítását végző Miniszterelnökség, mint megrendelő jóváhagyásával, az országos térképfelújítási, korszerűsítési program első lépéseként, a műszaki megvalósíthatóság tervezése érdekében jött létre.
A délutáni szekcióban Angyal László geodéziai vezető szakértő az államhatár ingatlan-nyilvántartásbeli átvezetésének problémáiról számolt be a Maros határfolyón. Az államhatár vonalát a Maros határfolyón 10 évenként kell meghatározni a nem szabályozott szakaszon, a szigetek hovatartozása érdekében. A kis vízszintnél történő mederfelmérés során a legnagyobb mélységű pontok alkotják a fő hajózóutat, amely egyben az államhatár vonala. A folyóvándorlás következtében az államhatár új vonala az ingatlan-nyilvántartás szerinti magánterületekbe metsz bele. A jogszabály alapján viszont csak állami tulajdonú területet lehet átadni – mondta el Angyal László. A Lechner Tudásközpont államhatárügyi munkatársai most azon munkálkodnak, hogy a vízügyi szervekkel együttműködve segítsenek az idejét múlt állapot naprakésszé tételében.
„Alapponthálózataink múltja, jelene, jövője” című előadásában Varga Norbert a Lechner Alaphálózati és Államhatárügyi Osztályának vezetője vizsgálta a jelenlegi új fejlesztések – integrált GNSS/InSAR/szintezési alappont kiépítése – illeszkedését a hagyományos alapponthálózatokba, és szakmai vitaindításként felvetette a hazai alapponthálózatok jövőbeli fenntartásának lehetőségeit, módjait. Magyarország jelenleg használt, hivatalos vízszintes és magassági alaphálózatait az 1960-as végén kezdték megalapozni, kiépíteni. Az akkori technológiai lehetőségek, például az elektrooptikai távmérés, napjainkra már hétköznapi gyakorlati eljárásokká váltak. Az elmúlt évtizedek alatt létrejöttek olyan mérési, számítási megoldások is, melyek ezen alapponthálózatok jelenkori és jövőbeli fenntartását, használatát alapjaiban kérdőjelezik meg – mondta el Varga Norbert.
A Kárpát-medence és környezete – a Kárpát–Pannon-térség – 13 ország területére terjed ki. A régió földrajzi tagolódására a 19. század kezdetétől napjainkig több tájbeosztás született. Az érintett országok megalkották a maguk tájbeosztását, amelyek a kategóriákat, a tájhatárokat és az elnevezéseket illetően sok esetben nem illeszthetők össze egymással – tudhatták meg a résztvevők Sasi Attila földrajzinév szakértő Kárpát-medencei tájnevek a nemzetpolitikák szolgálatában című prezentációjából. Magyarországon 1997-ben egy új szemléletű tájbeosztás született, amely az országhatárokon átnyúló tájrendszertani egységek határaihoz igazodóan rendszerezte a térség tájföldrajzi egységeit. A 2018-ban megjelent Magyarország Nemzeti Atlasza is ezen szemlélet alapján közli a Kárpát–Pannon térség tájtagolódását, ami nagyban segítheti a különböző országok tájbeosztásainak egységesítését.
Fotó: Varga Norbert / Lechner Tudásközpont
